Utcatol az agyig, oszinten eletrol (jegyzetek)

Mert van az hogy szerelmi kapcsolatainkban a banalis perpatvarok utan, ha igazunk van ha nem megis mindig lelkiismeret furdalasunk van, s tartunk -enyhen felunk- az ulyra talalkozastol. Megis alig varjuk valahol bensonk leg melyen a szerelem oleleset, csokjat, s erdekes modon szinte mindig felelmeink nem igazolodnak az ulyra egyutlet harmonikus csondes bekesegben telik el, lelkileg feldob, meg mamoros is lehet miatta a ra kovetkezo napunk.

Az igaz szeretkezes nem tiz percbol all, utanna jon a kellemes bodulat, a kellemesen zsibbadt felkeles. Napi teendoink kozben meg ott folyik bennunk a testi es lelki kapcsolat exstatikus emlekei, kepekben, erzesekben, egy hangban, egy sohajban, egy orokre tuno olelesben, testnek melegeben. Velemenyem

szerint aki ezt nem igy eli meg az nem az igaz szerelem sexualis kapcsolatat elte meg hanem csak a testi vagyainak gyarlo kieleguleset az meg nem szerelem.

Sajnos a mai kapitalista vilagunk fogyasztoi tarsadalmaban elfelejtettuk emberi kapcsolataink igazi melyseget s anelkul hogy tudnank a baratsagbol is a szerelembol is csak egy trendet egy fogyasztoi termeket silanyitottunk. Hol maradtt az igaz lovagiassag eszmenye a verig meno igaz baratsag? Nap mint nap rohanunk dolgozni, vasarolni, pihenni egy kicsit, habar mar azt is elfeledtuk mi az igaz kikapcsolodas, rohanunk minden nap telyesiteni a tarsadalmi kovetelmenyeket. Fejest ugrunk adossagokba egy lakaser, kocsier, elektronikaer, felyest ugrunk hazasagokba holot nem is vagyunk biztosak, hogy ez nekunk jot tesz e vagy sem. Mindezideig meg elfelejtlyuk mindazt a gyonyoru es tiszta lelki kapcsolatot melyet gyerek korunkban kialakitottunk a jatekban, fiatal korunkban az egykoru tarsainkal valo kapcsolatunkban, elfelegyuk a termeszet apro de euforikus elmeny ajandekait, mint egy nyugodt delutan egy kertben elnyulva a napsutesben egy finom ital mellet egy jo konyvet olvasva, vagy elbeszelgetve legjobb baratunkal szerelmunkel, vagy csak egyszeruen nem csinalva semmit, feledni a minden napokat es figyelni a napsugarak jatekat a leveleken, a bogarak nyuzsgeset, madarak eneket. Vagy ulni az othon csendlyeben egy fotelben es csinalni valamit amit csak akarunk es jol esik es senkinek semmi koze ne legyen hozza.

Hol maradt a jatek az eletunkbol? Kinotunk belole? Marhasag! Ki az az ember ki nem szereti a jatekossagot a gyermeki bohokas hangulatokat megelni szerelmevel, baratjaval, testverevel ember tarsaival. Szegyejuk magunkat? Ki nem elvezi a felszabadult, mindig vices, kacago , mosolygo ember tarsait. Ki nem szeret megalni a vihar tombolasaban mikor minden s mindenki mozgasban van korulottunk es csak figyelni vagy elkalndozni gyonyoru emlekeink kozt, fantzmakat megelni elmenkben.

Igenis vigyunk jatekossagot a sexbe, evesbe es barmibe amit csinalunk, s kit erdekel, egy szuk latokoru embertars aki esetleg elitelne minket ezert, hat mint ahogy mondani szoktak: meg anyit se mint kormom alatt a kosz.

Az almodozasaink meg arra valok, hogy egy nap valora valyanak, eppen ezert sose salynajunk aldozatot hozni azert amit szeretunk.

A gyerekek hisznek a Telapoban, mi mert nem hiszunk? Hiszunk Istenben. A Telepoban mert nem? Holot a Telapo tulajdon keppen szinonimaja az Istennek: josagos, megerto, szereto, onfelaldozo. Ugyan azert nem hiszunk benne amiert nem hiszunk a jatekban semm. Azert mert mi felnottek marha, bigot, bekepzeltek vagyunk akik azt hisszuk, hogy mi jaj de komolyak vagyunk es mi mien komoly dolgokkal foglalkozunk, mi nem erunk ra jatszani, holott nap mint nap a lelkunk melyen sohajtozunk a szabadsag a kikapcsolodas a jatek irant.

Legyen merszunk igenis beismerni bensonk jatekossagat es legyen batorsagunk felszabaditani vagyainkat. Nem szamit ha hiszunk e Istenben vagy masban, hanem elso sorban onmagunkba kell hinunk, hisz aki sajat magaban nem hisz, hogyan is hihet masban.

Es mert van az hogy sokszor mar ugy erezzuk, hogy leg szivesebben bucsu csokot nyomnank kedvesunk arcara, s orokre eltunnenk az eletebol, feldobnank mindent ami kozos volt s elnenk az eletunket szivunk kivansaga szerint, habar halistennek ritkan fordul elo es keveset tart az efele allapot, de talan tudatalattink meghuzza a veszharangot amikor mar a dolgok kezdenek elfajulni es tarsunk kezd magasabra lepni a sajat letrajan, fol a felyunk fole nonni, s ilyenkor figyelmeztetest kapunk valahonnan a melybol, hogy idelye megragadni a gyeplot.

Istennek a mindensegnek a vegtelennek, nincs szuksege a mi koszoneteikre, szerintem a koszonet helyet Isten jobban orul annak, ha megbecsujuk es elvezzuk mindazt amit teremtet ezt kezdve onmagunk lenyetol a kornyezetunkig.

Csak akkor ertlyuk meg es erezzuk igazan a szerelmet amikor tavol vagyunk attol akinek szol a szerelmunk. A sok egyutlet, erdekes modon tompitja a szerelem erzesenek intenzitasat. A szerelemre a megoldas a szeretett fel jelenlete, a vele eltoltott ido, olyan mint egy fejfajas, a megoldas ra a fajdalom csillapito. Pont igy az az ido amit szerelmunk jelenleteben eltoltunk enyhiti a szerelem bolondito erzeset.